Üdvözd létemet! Nyár közeledtével mivel az időm nyilván felszabadul még ennél is jobban, ezért újra előveszek nosztalgiából, vagy csak simán kíváncsiságból olyan címeket, amikkel már foglalkoztam.... igen a PoP-t is elő fogom venni. És ennek apropóján már most elindult ez a hullám, eredetileg a Rayman 3-t akartam volna elővenni, de az a teleshopos faszi kedvéért se akart normálisan elindulni, úgyhogy ez lett terítéken. Nem terveztem ebből élménybeszámolót készíteni megint, de újra játszva, eeeeh, azért van egy-két mondanivalóm róla...

(még mielőtt bárki szólna, hogy miért az Anniversary borítóját használom fő címképnek, annak elmondom, hogy más értelmes borítót nem találtam az 1-hez, ennyi)

Mostani alkalommal inkább kihagynám a történet nagyvonalakban való felvázolását, azt már úgy is megtettem anno. Azért ehhez is lenne egy-két hozzáfűzni valóm,pl. teljesen korrektül megalapoz egy szériának. Belerakja a játékost az események közepébe, ugye Covenant háború. röviden bemutatja a harcoló feleket, az emberi erőket, a Covenant hadsereget, illetve a Flood-t, ami mindkét oldalt támadja (furcsa mód régebben kihagytam a Flood-t, nem is értem hogyan). Keveset mutat magából a teljes világból, lévén a Pillar of Autumn űrhajón, Halo gyűrűn és a közelében lévő sivatagos bolygón fogunk harcolni, de ez a játékban található konfliktust tekintve pont elég. Illetve Master Chief-ről beszélnék, aki bár nem egy James Sutherland-hez hasonló lelkileg és pszichésen vívódó karakter, hanem egy tesztoszterontól izzadó csoda fegyver, viszont jobban tudtam azonosulni vele, mint khm khm valaki mással, mert legalább beszél, bár nem ezen pont miatt élveztem a játékot egy ideig.

Folytassuk viszok a játékmenettel, ami ennél a végigjátszásnál jobban megtetszett! (egy ideig de erről később) Kicsit féltem, hogy most a PC-s változat milyen minőségű lesz, mert akkoriban (tehát 2000-2011 körül) az volt a standard, hogy amit konzolról portolnak át PC-re, az csak is rossz lehet, leghírhedtebb a Resident Evil 4 PC-s változata, és mindenki tudja, hogy mire kell gondolni.... Ennek ellenére meglepően minőségi lett, az irányítással egyáltalán nincs semmi probléma, igaz az Aim Assist befigyel, de enélkül lehet nem lenne annyira szórakoztató. Szintén elérhetőek normális PC-s beállítások, és nem csak a szimpla "Fényerő változtatása"" "Zene hangerejének változtatása" stb. Pl. van lehetőségünk frame limit nélkül játszani, ilyenkor szárnyal az FPS, én viszont bekapcsolva hagytam, így csak 30 FPS-el fut, még is úgy éreztem, hogy így kényelmesebb. Hozzá tenném, hogy a portolás minősége azért is köszönhető, mert a Microsoft-nak érdeke volt, hogy a saját operációs rendszerére a Windows-ra azért csak működjön hibátlanul már a program, illerve nem a Bungie készítette el, hanem az akkoriban még Randy Pitchford elképesztően nagy arcától megkímélt Gearbox munkája volt. 

2 év és több 6. genes játék végigjátszása után elmondhatom, hogy a játék kifejezetten szép, nem a legszebb 2001-ből, mert azt a titulust nálam a Silent Hill 2 és MGS 2 hordozza, de egy harmadiknak teljesen jó. Igaz ezeknél a játékoknál jóvalta nagyobb pályákkal operál a Halo, szóval valahol kellett egy kicist elvenni. Egyébként jól érezteti a Halo gyűrű méreteit a pályák, iszonyat hatalmasnak tűnnek a nyitott pályák, meg egy két föld alatti is. Visszanézve azt a régi kijelentésem, hogy túlságosan is labirintus felépítésűek nem alaptalan, ez leginkább a szűk folyosóknál érezhető, ilyen van a Pillar of Autumn-n is, a Covenant bázison stb. És ez alkalommal is néha belezavarodtam ezeken a részeken, bár segített a helyzeten az, hogy már egyszer végigjátszottam. Amit még kiemelnék azok a fény effektek, amikkel játszadozik a játék, néha meg is lepett, hogy ebből a 2001-s motorból ennyi mindent kitudtak hozni.

(ráadásul nagyon filmszerű kamera mozgást is használnak, felmerült bennem többször is, mint teória, hogy a 6. generáció beköszöntével mindenki úgy akarta bemutatni, hogy "hú itt aztán előrelépés történt!", hogy a filmekhez nyúltak hozzá inspiráció szerzés gyanánt. Ez így az MGS 1 után látványosan előtérbe került) 

 Fent említettem, hogy nem Master Chief személyisége viszi el a hátán az első felét a játéknak, és igazából a látvány is csak egy jó körítés de semmi több. Ami konkrétan meglepett a végigjátszásnál az a gunplay. Tudni kell, hogy sose szerettem Quake-ben se semmi másban a nagyon gyors mozgással bíró karaktereket, mert egyszerűen képtelen vagyok ahhoz az iramhoz felzárkózni. Szóval se a bunny hop, se semmi más nem fekszik nálam. Ehhez képest itt van Chief! Aki bár lomha mozgással rendelkezik, emiatt mintha egy tankot irányítanánk (btw van tank a játékban szóval mindenki összehasonlíthatja a tank és Chief mozgási sebességét), viszont a ennek ellenére a kezelhetőség szinte tökéletes,  nem egy bekgipszelt nyugdíjasra fog emlékeztetni, hanem egy olyan speciális katonára, aki igenis tud bánni a kezében lévő fegyverekkel. Ezzel a játék egy kimértebb játékstílusra ösztönöz, ahol nem célszerű belerohanni a harctér közepébe, hanem mondjuk a rendelkezésre álló területedet fel kell mérni, és gazdálkodni azzal amid van. És nem, ettől még nem lesz a játék egy katonai szimulátor (szerencsére!). Sőt apró észrevétel, hogy az XBOX-s változathoz képest mintha okosabb lenne a Covenant ellenfelek MI-je, konkrétan helyezkednek és próbálnak a lehető legkényelmetlenebb sziutációba belerakni, hogy onnan ne legyen esélyed kijutni (most jöhetne itt egy If you know what I mean utalás, de túlságosan eltérnék a tárgytól: nem mintha nem lennék hajlamos rá!)

Természetesen jó kezelhetőséghez párosodnia kell a használható fegyvereknek is. Az most sem tetszik, hogy egyszerre csak két fegyver lehet nálunk, lehet így akarták nehezíteni a játékot a fejlesztők. Viszont mindegyik fegyver hasznos lehet, és úgy választhatjuk ki a kedvenceinket. Én még mindig a marine fegyverek a favoritjaim, mert a shotgun-t azt úgy se múlja felül semmi! Azonban a Covenant típusok se haszna vehetetlenek. Ott van az embereknél a standard pisztoly, ami habár rendelkezik valahogyan egy távcsővel amivel lehet zoom-olni, de csak akkor használtam ha már tényleg kifogyott minden másom a lőszerből, bár ez minden játékbeli pisztoly sorsa nálam. Aztán a rifle sem hányozhat, mint jó megbízható barát az aratásokhoz, ezt követi a mesterlövész puska, ami amúgy nagyban segítség, hiszen a nehezebb összeütközéseket kihagyhatjuk, ha az egyik fa mellől 500m távolságban kikapjuk az ellenfeleket. Ezt követi a rakéta vető, amiket célszerű használni, hogyha a közelben találhatő egy Covenant tank, vagy az agyonpáncélozott robbantós idióta. Illetve a Covenant részről megkapjuk a két plazma pisztolyt (?), egyik tud folyamatosan lőni, a másik inkább lassab, illetve másodlagos funkciója is van, hogyha lenyomva tartjuk a bal egérgombot, akkor nagyobb erejű támadást tud végrehajtani, én inkább az előbbit kedvelem jobban. És természetesen a kis sünis fegyver sem maradhat ki, ennek érdekes a támadása, mert nem egyből sebez, hanem pár másodperc után, ráadásul nyomkövetős is, szóval hiába rejtőzik el az ellenfél, attól még ugyanúgy sebződik, vagy egyenesen a halálba is eltudjuk küldeni!

 Szóval igen, az első fele számomra úgy eltelt, mintha nem is egy 4 órás szakaszról beszélnénk hanem egy alig 45 perces gigászi harcot különöző helyszíneken. Még az apróbb hibákat is el tudta feldtetni, mint pl. hogy annak ellenére, hogy a Covenant ellenfelek MI-je a korhoz képest páratlan, a csapattársaink ha nem a warthog-ban csücsülnek akkor legyek módjára hullanak. Megemlíthetném ugye a néha labirintus felépítésű szűk pályarészéeket, a teljesen érthetetlen fall damage-ket, egy pontig teljesen okésan megúszom, de utána instant halál stb. Ezeket megtudtam bocsátani, mert a játékmenet és a hangulat remek, amihez nyilván hozzáad a zene is, (insert any Halo ost track). Vannak még említésre méltó részek, mint az akkoriban újszerű hp és armor rendszer, azaz a védőpajzsunk ugyan regenerálódik (és lila/rózsaszín kockákkal még meg is triplázhatjuk a csíkot), az életerőnk véges, ezért óvatosan kell bánni, különben kereshetjük a medkit-ket a pályákon, még akár elesett társainktól is. Vagy a gránátok, na azok mindig megszivattak, főleg a Covenant gránát ami még tapad is. A sima teljesen átlagos, tehát úgy viselkedik mint minden gránát ahogy elképzelnénk, a Covenant viszont megtapad minden felületen, vagy ha nem akkor szépen lassan, mondom LASSSSAN zuhan le, és ha rád tapad onnantól kezdve semmi sem szedi le rólad. Még kitérnék a járművek vezetésére, mert bizony vannak olyanok is, a warthog irányítása megegyezik az Xbox-n látottakkal, tehát csak a W gombot kell lenyomva tartani az egérrel meg navigálsz, személy szerint nekem jobban tetszett PC-n a vezetés, illetve a többi jármű irányítása szintén ilyen. 

Ha már voltam olyan okos és kihagytam őket régebben, jöjjön a Flood. Elsőnek egy elhagyatottnak tűnő bázison/támaszponton találjuk őlket, egy csomó halottal persze, aztán miután az egyik halott katona sisakján található videórögzítőt visszanézzük, hirtelen előjönnek ezek a parazita szerű dögök. Na ha te láttál még undorító zombi design-t a headcrab zombin és a Last of Us gomba fertőzöttjein kívül, ezt nézd meg. Nem csak hogy sárga és zöld színűek, ami miatt már a gennyesedéssel párosítom őket, hanem ahogy szétszakadnak, amikor lövöd őket. Sőt ezeknek vannak amolyan "carrier" típusai, akik semmi mást nem tesznek, minthogy ha a közeledben vannak akkor felrobbanak és szétszórják az alap parazita flood-kat.Ha nem lenne elég a sima szerencsétlenek még fel is kelnek a halálukból, hogy meglepjenek, hogy egyem meg  a szívüket! Erre még rátesz a hírhedt Library fejezet, ahol megállás nélkül özönlenek mindenhonnan, miközben neked el kell érned A pontból B pontba. Nem mondom azt, hogy nem idegesítő néha, főleg, amikor fegyverrel rendelkező egyedekkel találkozol.... és azoknak meg pont rakéta vetőjük van. De igazából nem lehetetlen, felfoghatjuk akár a játék első felének a lezárásaként is, amolyan próba gyanánt, hogy na vajon kibírod ezt. 

Tehát az első felét már kitárgyaltam, mik a pozitívumok, mik a negatívumok, és hogy összeségében szórakoztató, a Library-t kivéve. Mi a helyzet azonban a második felével? Hehehe..... az úgy van hogy. Általában végig szoktam játszani az adott művet, függetlenül a minőségtől, mert így tartom korrektnek, helyesnek, illetve így tudom látni a teljes összképet. Igen rád nézek Action 52.... Azonban létezik egy minőségen átívelő tényező, ami miatt egyszerűen képtelenség számomra befejezni egy játékot Illetve kettő van, de most csak az egyik a lényeges jelen pillanatban. Ez pedig az aljas, lusta, kifejezetten agyrohasztó játék design eredménye, a frusztráció. Nem, nem a Dark Souls-ban található frusztrációra gondolok, ott a játékos attól lesz ideges, hogyha a kigondolt/cselekedett terv kudarcba fullad, és azt ismétli többször is mind hiába addig a pontig, amíg taktikát nem vált és rájön a hibájára, de nem most akarom kifejteni a DS-el kapcsolatos dolgokat. 

Az elején még bíztatónak tűnt, megtörténik úgy ahogy egy árulás, majd menekülnünk kell a Library-ből. Ez eddig nem tűnik rossznak, aztán előre haladva feltűnt egy érdekes dolog, a végére meg már kifejezetten dühítő volt. A játék második fele az első felének a vissza fele játszása. Konkrétan! Néhány eltérés megfigyelhető, de attól még ez tény! Miért gondolták úgy, hogy ez jó döntés, miféle design beli gondolat volt az, ami így tervezte? Vagy a Microsoft ahogy lehet sürgette a Bungie-t, hogy még az Xbox Classic debütálására kész legyen a játék? És még ha lennének a második felében legalább új elemek, de nincsenek. Sebaj, legalább a nehézségi szint tart egy normális behatárolható állapotot, hisz az első felében szépen fokozatosan növekedett a nehézség, hogy aztán a Library-nél legyen a játékos megpróbáltatva, és gondolnánk, hogy innen nem is emelkedik, vagy lenullázódik és kezdődik szépen újra egészen a végéig.....   Ez sem. Azok a harcok........ Úgy tudnám jellemezni, mintha  Garry's mod-ban az ellenséges NPC-ket az egész pályán random szétszórnád, de százas nagyságban, és azon akarnál túljutni. Gyakorlatilag amint visszaérsz a Covenant bázisra (ami amúgy közbe flood-al lett tele), megőrül a játék. Olyan pillanatokat lehet összeszedni, hogy amíg te nem kötsz bele a folyosón az egyik ellenfélbe, addig a másik oldallal el se kezdenek harcolni. Szép csendben egymás mellett állnak. Ja hogy te beléjük kötöttél, mert túl akarsz jutni? Hát akkor mindegyik téged támad! És kinek volt jó ötlet páncélozott Covenant barmot és rakéta vetős flood-t egymás közelébe rakni? A legrosszabb az volt, amikor egy borzasztóan hosszú harc után végre találtam medkit és armor upgrade-t, dupla életerő, tripla pajzs! Szerintetek 5 másodperc múlva mi lett a sorsom? Valahonnan valaki, mert még látni se láttam felrobbantott, és búcsút inthettem a tripla pajzsnak meg dupla életerőnek!

És nem, nem valamiféle rant miatt emelem ki ezt, vagy mert ezzel teljesen lehúznám a játékot. A játék első feléhez képest a második fele botrányosan idegesítő, frusztráló, de még csak nem is a jobbik fajtából, alias Dark Souls, hanem amikor már csak arra tudsz gondolni, hogy legyen már vége. Én egy ponton, ez azelőtt volt, mielőtt megöltünk volna egy fontos szereplőt, fogtam és úgy öntöttem, hogy én itt hagyom abba. Aztán egy Discord csoportból egy tagnak hála kideült, hogy nem vagyok túl messze a játék végétől, szóval ismét elővettem, és sok sóhajtás mellett de végigvittem. Tényleg ennyire rossz lett volna ez a rész anno is? Vagy csak több szeletben játszottam a játékot ott. Illetve még volt a végén egy idő visszaszámlálós rséz, mert imádom az ilyet, főleg amikor az utamban mindenhol fal van.....

Összefoglalva: az első Halo egy szórakoztató, a maga korához képest kifejezetten érdekes mechanikákkal rendelkező FPS, ami az első feléig végig érdekes marad. Az első feléig. A játéknak ezen részéig nyugodtan játszhatjátok, a továbbiakról meg inkább gameplay videót nézzetek, ha nem akartok fejfájást okozni. Egyedül az első felét nézve jó játék, azonban a második felét hozzáadva jelentősen romlik az összkép.