2001-t írunk. Nem csak azért izgalmas ez az év mert megjelenik egyik kedvenc játékom, a Silent Hill 2, hanem mert ettől az évtől kezdve jönnek ki a Playstation 2-re kiemelkedő és meghatározó címek, amikkel később össze lehetett kapcsolni a konzolt, olyanok mint a GTA 3, Devil May Cry, ICO, és még csak a 2001-s felhozatalt hoztam fel. Volt azonban még egy dolog ami miatt fontos lett ez az év: megjelent az előző generáció legkomolyabb játékának folytatása.

Igen, jól gondoljátok. A Metal Gear Solid első részét tartom az egész PS1-N64-Saturn éra legjobb játékának, annak ellenére, hogy azért azokon a konzolokon is megvoltak bombázva a játékosok csomó jó alkotással, pl. Resident Evil 1-2-3, Silent Hill, Legend of Zelda: Ocarina of Time stb. Még is a Metal Gear Solid egy masszív és átfogó történettel operált remek szinkronszínészekkel, bonyolult de nem túlkomplikált játékmenettel, okos easter egg-kkel, érdekesen felépített boss harcokkal, illetve egy mai napig kiváló design-al. Kojima-ék azonban nem csak itt álltak meg, maga a játék témái is a korhoz képest kifejezetten komolyak és húsba markolóak, sőt akár kijelenthetem, hogy a mai ember számára is univerzális témákat boncolgat, például a nukleáris fegyverek használata, az örökséggel kapcsolatban mint jótékony vagy káros utóhatás, vagy pusztán a harc mint természetes jelenség az emberek között. 

Így ezzel az előzménnyel határoztam el, hogy végig akarom játszani a folytatását, idáig azonban az egyetlen dolog ami gátolta ezt az volt, hogy tudtam, hogyha teljesen átakarom élni ezt az alkotást, akkor masszívan oda kell figyelnem a történetre is. Ami az első részt illetve az egész Metal Gear világát csak még jobban elmélyíti, egyben még jobban bonyolítja is majd a nevekkel, kifejezésekkel, csavarokkal, karakterekkel, meg úgy minden egyes információjával! Szóval vettem egy nagy levegőt (azért a valóságban nyilván máshogy volt) és átéltem ezt a tömény 17 órát. Azt kell mondjam, hogy egyszerre láttam a játékipar legnagyobb trollkodását, egyben legzseniálisabb dolgát!

SPOILER-T TARTALMAZ

Csak úgy mint régen

Két év telt a Shadow Moses incidens óta, azóta Solid Snake kivált az amerikai hadseregből, és Otacon-nal megalapították a saját független szervezetüket, a Philantrophy-t ami arra hivatott hogy a készüőben lévő/meglévő Metal Gear-ket elpusztíltsa, és a játék prológusában is ezt teszik. Snake tankerhajóra érkezése után megtudjuk hogy információjuk szerint az Amerikai Tengerészgyalogság ennek a hajónak a belsejében tart egy példányt, mégpedig egy Metal Gear RAY-t, és hogy napvilágra kell kerülnie ennek az információnak, úgyhogy Snake feladata az lesz hogy bejusson és fotókat készítsen a gépről. Időközben orosz zsoldosok is rajta csaptak a hajón, Sergei Gurlukovich vezetésével, mellete pedig lányával, Olga-val, akivel lesz egy kisebb konfrontáció de semmi extra.Sikerülne is a küldetés, azonban a hajó belsejében felbukkan az előző játék egyik antagonistája, Revolver Ocelot, Sergei oldalán hogy eltulajdonítsák a Metal Gear REY-t. Ocelot azonban felfedi szándékait, elmondja, hogy ő valójában a Patriótákat szolgálja, és ezzel az indulattal le is lövi Sergei-t meg a tengerészgyalogság vezetőjét. Ha ez nem lenne elég akkor még fel is robbantja az egész helyet, viszont Ocelot jobb karja (ami amúgy le lett vágva az MGS1-ben) öntudatra ébred és átveszi az irányítást: kiderül hogy az nem más, mint Liquid Snake karja, de hogy mit keres az ott foglamunk sincs még. Aztán Ocelot/Liquid fogja, és el is viszi a RAY-t, Solid Snake meg a romok között süllyed el.....

Várjunk mi-mi történt?

Na igen, itt kezd el bonyolodni a sztori, ugyanis megint ugrunk két évet, és már egy teljesen más küldetésen vagyunk: teljesen új szereplővel. Mostani főhősünk Raiden, a VR training-n kiképzett katona, akit kiküldenek egy fertőtlenítő létesítményre, a Big Shell-re, ugyanis túszejtés történt. A Sons of Liberty nevű terrorista csoport nem csak az ott lévő embereket kapta el, hanem az amerikai elnököt is, úgyhogy Raiden feladata nem más lesz, mint az elnök kimenekítése. Odaérkezésünk után persze elkezdjük kiismerni a terepet, illetve több furcsa dolog is történik de erről nem akarok beszélni.

Egyelőre most ennyiben szeretném hagyni a történetet illetve annak felvázolását, hogy ez most sok vagy kevés, döntse el mindenki más. Bár aki a téma iránt érdeklődik az már rég elolvasta valamelyik külföldi potált, a többi meg játszott már vele vagy megnézte az Otherworld MGS sorozatát. Én elsőként arra voltam kíváncsi, hogy mint játék hogyan fog működni az MGS2, mint nagy egész. Miféle kihívást tud nekem majd nyújtani, frusztrálót, vagy olyat ami arra sarkall, hogy jobb legyek? Meghatározóak lesznek a boss harcok? Egyáltalán élvezni fogom a lopakodást, a játékot, vagy megelégszek azzal, hogy mi hamarabb be akarom fejezni. 

Ismerős még is totál más

A játék a grafikai változás ellenére maradt ugyanaz, mint az elődje, azaz egy felülnézetes, de FPS móddal is meglévő akció-stealth játék. Irányítás terén nem túl sok minden változott: ugyanúgy megmaradt az X gombra a guggolás, majd mozdulásra a kúszás funkció. O gomb a közelharcra/interakcióra van, △ gomb a használat, ◻ gomb a lőfegyverek elsütésére van, vagy a gránátok eldobására, de szintén erre van a fojtás. R2 nyomva tartásával ismét a fegyver menüt, L2-nél meg a kiegészítő tárgyak menüt érhetjük el, illetve mindkét esetben az egyszeri megnyomásra szimplán előveszi a legutóbb kiválasztott eszközt. Most is tudunk hozzá simulni a falakhoz, illetve az ugrás is megmaradt az X gombnál. Újításként viszont bejött hogy FPS módban is tudjuk használni a fegyvereinket, nem kicsit megkönnyítve ezzel a célzást, mivel sok esetben auto aim van az ellenfél közelében. Valamint kilehet nézni falhoz simulva az L2-R2 párossal, ezzel többet láthatunk anélkül, hogy észre vennének.

Codec-ünknél fogjuk elérni társainkat, illetve más személyeket is. Elsődleges segítségünkre lesz a főnökünk Colonel, ő fogja adni nekünk a fő instrukciókat, valamint frissíteni fogja a küldetés menetét, mentési pontként funkcionál a feleségünk aki meg be van avatva a küldetésbe, Rosemary, valamint a játék első negyedében lesz nekünk fontos Stillman, a bomba szakértő. Aztán ott van a Navy SEALs katona Iroquois Pliskin is aki..... na mindegy.

Küldetésünk teljesítéséhez továbbra is a leghatékonyabb mód az, hogy észrevétlenül haladjunk át a pályákon. Ez kicsit meglett bolondítva azzal, hogy mostmár úgy ahogy open-world a felépítés legalább is a Shell 1 Core körül. Nehezítésként azonban ezentúl nincs Mini Map a HUD-nál, ehhez minden pályán be kell regisztrálnunk egy terminálba, onnantól már látni fogjuk az ellenfelek látószögét meg helyzetüket, valamint minden mást is. 

Ahhoz, hogy sikeresen tovább jussunk több féleképpen is meglehet oldani a helyzetet:

• pl. a legnehezebb módon, hogy senkit sem ölsz meg, vagy altatsz el, hanem szép csendben kivárod a megfelelő pillanatot, vagy elbújsz egy szekrényben vagy rejtőzködsz egy fal mögött, netalán egy szellőzőben, és utána mész tovább. De szintén lehet a már MGS fétisnek érződő dobozos megoldás, felhúzol magadra egy dobozt és úgy mész át a pályán.
• A következő amit én használtam az az, hogy M9-el szépen altató lövedékkel kilőttem a szerencsétleneket, amit amúgy FPS módban mostmár teljesen jól meglehet oldani, különösen hogy itt is lehet kihajolni. Érdemes mindig fejre lőni, mert egylövéssel megvan a találat valamint az altató hatása is nagyobb. Azonban óvatosnak kell lenni ezzel, mert ha rosszul célzol akkor felfigyelnek a lövésre. Ráadásul ha épp olyan katonát altatsz el, aki jelenteni szokta a helyzetét, és nem adja le ezt, akkor a központnál felfigyelnek erre és járőrözést rendelnek el. De megoldás az is, hogy ha nincs semmilyen fegyver a kezedben, akkor az X-el a fojtást lehet elvégezni ájulásig.
• Vagy foghatod és SOCOM pisztoly segítségével megölheted az ellenfélt, persze ha nincs nálad hangtompító akkor ügyelni kell arra, hogy a többi katona jó messze legyen és ne hallják, ha meg ez megtörténik, akkor megint gyanakodni kezdenek, és ha megtalálják a holttestet, akkor megint járőrözés jön és utánpótlást is hívnak, szóval gyorsan értelmetlenné válhat a kis akciód, ha nem vagy eléggé körültekintő.

Én legalább is ezeket a módszereket találtam célra vezetőnek, viszont mi van ha megtalálnak vagy észrevesznek? Hát onnantól kezdődik az MGS pokol! Először az Alert mode van, amikor felfedeznek, és ha lehet menekülj el a francba, vagy öld meg a helybéli katonákat és utána. Szerencsére nagy segítségünkre lesznek a szekrények több ok miatt is: egyrészt ezekebe fogunk majd találni lőszert vagy ration-t, másrészt bele tudjuk tenni az elaltatott/megölt katonákat ezzel eltüntetve őket, harmadrészt magunkat is eltudjuk bújtatni, így kivárva a következő fokozatot a Caution-t. Ilyenkor jobb ha szép csendbe kivárjuk egy helyben a riasztás időtartamát, de a bátrabbak ezalatt az idő alatt is kijuthatnak akár. Igaaaz, a kettő mód között elvileg van egy Evasion mode is, ahol átkutatnak minden egyes gyanús helyet. DE, és ez egy hatalmas DEEE, vigyázzatok arra, hogy ha már meglőttek titeket, és az életcsíkunk szépen átvált sárgába, akkor az azt jelenti hogy vérzünk. Miért is olyan nagy baj? Hát mert akkor hagyunk vérfoltokat magunk után, és hiába bújtunk el egy szekrénybe, ott maradnak azok a vérfoltok  és ha egészen a szekrényig követik a katonák a vérfoltokat, hupsz, már is kikapnak minket és kezdhetjük akár az elejéről. Van ennek megelőzési módja! Pl. ha használod a bandage-t vagy a raiton-t akkor elmúlik a vérzés, és könnyebben fogsz elbújni. Szerencsére a játék kegyes a mentési rendszerrel, igazából mindig eltudjuk menteni az állásunkat, ezekután ha esetleg meghalnánk vagy kikapcsolnánk a gépet és újra elindítanánk a játékot, akkor csak a pálya bejáratától kell újra kezdenünk, vagy épp a fontos event után. 

Ha már konfrontáció és fegyverek. Ezekre is kitérnék, mert azért van választék bőven.

• Egyik legjobb barátunk az M9 lesz, főleg altatásra lett tervezve, úgyhogy elsődleges fegyverünk lesz a lopakodásban.
• SOCOM, az első valós éles tölténnyel megáldott fegyverünk, amúgy a tankerhajós megfelelője az USP. Ha megszereztük a hozzá található hangtompítót, akkor egy nagyon hasznos társunk lesz, és fejre célozva csendben likvidálhatjuk az ellenfelet, de harcban sem utolsó. Ellenkező esetben csak óvatosan lehet használni, különben felfigyelnek a hangjára.

• AKS-74u, azért is fontos, mert enélkül nem lehetne belépni a Shell 1 Core-ba, ahol ez a szabványosított fegyver az őröknek, különben felfigyelnének ránk ha nincs nálunk, hiába lesz rajtunk egyenruha. Szintén tűzharcban hasznos és jó, valamint ugyanúgy lehet találni hozzá hangtompítót.

• M4, egy pöttyet erősebb gépkarabély mint az AKS, amit a SEAL Team 10 használ, viszont amit majd Raiden használ ahhoz nem lesz gránátvető, illetve hangtompító sincs hozzá. 
• PSG1 egy mesterlövész puska, amit értelemszerűen távoli célpontok eltalálására kell, amúgy meg többször is kötelező lesz a használata. Ennek a nem halálos változata a PSG1-T, őszintén szólva ezt sohasem használtam.
• R686, na ez egy érdekes darab, ugyanis ez egy kicseszett gránátvető! Főleg csoportos ellenfelek kiirtására alkalmas.
• Stinger, célpont követős rakétavető, inkább boss-knál lesz jó.
• Nikita, távirányítós rakétavető, kötelező darab lesz az elnök kiszabadításában. 
• És a legutolsó, High-Frequency Blade, a játék végénél kapunk egy kardot, ami mi másra mint közelharcra jó, a jobb stick mozgatásával lehet használni, illetve ennek lenyomásával lehet a halálos/nem halálos mode-t kiválasztani, L1-el meg block-lni lehet.

Amúgy aki beleakarná csapni magát a játékba, vagy esetleg pont amiatt akadt volna el, mert nem találja az adott fegyvert, annak elmondok egy kis trükköt: a SOCOM, Stinger, Nikita, és a kardon kívül mindegyik más fegyver megtalálható a Strut F raktárában, csak mindegyik szobához más szintű kártya kell. Nem kell megköszönni.

 Új generáció

 Kojima-ék szemmel láthatóan generációváltást akartak a Playstation 2 megjelentével, és kiakarták aknázni a lehetőségeket amit a nagyobb memória és a többlet teljesítmény nyújtani tudott. És azt kell hogy mondjam sikerült is! Nyoma sincs annak a gyerekcipőben járó 3D technológiának, mint ami az 5. generációban volt, nagyobb figyelmet kaptak a részletek, jóvalta emberibb és átérezhetőbb világot tudtak megalkotni, ezáltal a beleélés is könnyebb lett. Rendezői és dizájneri oldalról meg gondolom kész csoda lehetett, hogy már olyan apróságok is képbe jöhettek, mint az arcmimika, vagy mondjuk egy karakter arcán megjeleníteni a könnycseppeket. Nem tűnhet ez olyan nagy újításnak, de ezekkel az apró dolgokkal is csak a karaktereket hozzák közelebb a játékoshoz. 

(Megyjegyezném, hogy ebben a generációban már szép számmal jelentkeztek olyan játékok, amik az arc animációkat mesteri szintre fejlesztették, gondolok itt a Star Wars: Knights of the Old Republic-ra, vagy a rá egy évre megjelenő Half-Life 2)

Arról meg már nem is beszélve, hogy amúgy PS2-n is a legtöbb esetben 60 vagy a körüli FPS-el megy! Igaz, sok lassítást használnak a játékban, szóval azért van kontraszt rendesen, de jó volt azt érezni, hogy szép folyamatosan megy maga a játék. A design is ügyesen van kitalálva, teljesen jól van érzékeltetve a főszereplő váltás, gondolok itt arra amikor az ikonikus Game Over felirat helyett Raiden-nek már saját "Mission Failed" menüje van.Minden más meg már hab a tortán, pl. hogy ha egy megállított katona végtagját éles tölténnyel meglőjjük, akkor azt már nem fogja tudni használni. De ilyen az amikor vele szembe állunk és ha rá fogjuk a fegyvert, akkor leriszálja magáról a dög céduláját, amit amúgy gyűjteni is lehet a játékban.

Hiba a gépezetben

Még mielőtt beszélnék a játék további észeiről, elöljáróban inkább elmondom az MGS2 hibáit. Habár nem sok az ami van, azért eléggé rontják a játékélményt. Először is, én valahol lelkileg felkészültem arra, hogy nem lesz a játék egy sétagalopp, arra viszont nem, hogy vissza is fognak térni a Dark Souls emlékek! Gyakorlatilag a játék nem kegyelmez, és ha csak egyszer elrontottál valamit, mondjuk észre vettek, akkor ott túl sok opciód nincs (kivéve ha MGS veterán játékos vagy..... én nem vagyok az): vagy egy szekrénybe elbújsz és kivárod az időt amíg el nem mennek, vagy ha szerencsés vagy és közel van egy kijárat, akkor azon kimész a pályáról. Ez sem megoldás azonban, mert az átkötő hídaknál is észrevétlenül kell menni, miközbe az agyadban kell tartanod, hogy az előzőről meg átjöhetnek a járőrözők! És ha újra megtalálnak téged, akkor megint elindul ez a pokol! a játék közepétől már nem is próbálkoztam, hagytam hogy meghaljon Raiden, mert aztán majd úgy is a pálya elejéről kell kezdeni. Ilyenkor az emberben egy nagyon furcsa hozzá állás alakul ki, hogy nincs megint kedve kivárni a járőrözést vagy az újjab lehetőséget ami majd fél óra múlva jön, hogy aztán ismét meghaljon, és idővel az ember belefárad a lopakodásba. 

És bármilyen abszurdnak hangozzon, de az ember emiatt már várja a Kojima méretű, 30-60 perces átvezetőket, mert akkor tudja, hogy valami nagyon személyeset, vagy nagyon látványosat, vagy nagyon nagy mind fuck-t fog látni! Én legalább is élveztem ezeket, mert ilyenkor fel tudtam üdülni, és miután vége volt egy cutscene-nek, azután már jó volt újra játszani.

Ezelőtt azonban bemutatnék még egy olyan részt, amit inkább el szeretnék felejteni de minél hamarabb. Arra a részre gondolok, amikor Otacon féltestvére, Emma Emmerich-t kell átvinni a Strut L Oil Fence-n. Nekünk ugye az a dolgunk, hogy a távolból kikapjuk PSG1-el a felbukkanó katonákat, illetve a cypher-ket, miközben Emma próbál átjutni. Na mármost a mechanika úgy van, hogy közben Raiden keze remeg, ezzel együtt pontatlanabb a lövés. Erre a megoldás ha Pentazemin-t veszel be, mert akkor már jobban tartja a fegyvert. De szerintetek ennek a hatása meddig tart? Kb. olyan 10 másodpercig, igen....... Úgyhogy mindig újra és újra megismételni a folyamatot, megközbe nem agyérgörcsöt kapni attól, hogy nem találom el az ellenfelet. Illetve elszórtan vannak aknák is! Jeeee... Oké tegyük hozzá, hogy ez a rész után kárpótolnak egy fenomenális átvezetővel.

"Video Kojima"

Említettem már, hogy amúgy nem egyszer megmentik a játékot z átvezetők. Nos, valamilyen szinten a fő részét képezik ezek, mármint a 17 órányi végigjátszás után az volt az érzésem, hogy túlsúlyban vannak az átvezetők a játékmenettel szemben. Ez átlagosan minden más játéknál zavarna, hogy inkább filmként működik a játék, mintsem valódi interaktív élményként, lásd Quantum Break. Kojima-ék előadási módja azonban annyira le tudja kötni az ember szemét, hogy én őszintén nem bántam ezt. Főként filmes elemekkel alkották meg az átvezetőket, tehát mind a kamera állások, a zene, a hangulat csomószor kelti egy hollywood-i film érzetét, maga a setting is ezt erősíti. Ez még nem nyűgözne le, azonban az átvezetőket annyi információval látták el, olyan tempóban mutatják be az MGS világát a különböző érdek csoportok és kifejezések bemutatásával. A Codec beszélgetések erre tesznek még egy lapáttal, a legvégén amikor a Patrióták felfedik a szándékukat és a látásmódjukat Raiden-nek, őszintén szólva én elsőre fel se fogtam, fel kellett mennem a Metal Gear Wiki-re, hogy egyátalán értelmezni tudjam. 

Amúgy meg a Codec beszélgetések erre vannak kitalálva, itt megy főképp a történet elmagyarázása, illetve az információ átadás. Míg cutscene-knél ugyan van ott is elég sok mind fuck, még is az az érzésem, hogy itt inkább a szereplőket akarták bemutatni, illetve azoknak a reakcióit az történésekre. Kojima-ék másik nagy húzása az információk átadása, valamint a hollywood-i hangulat megteremtése mellett az, hogy érzelemmel töltik meg az átvezetőket, pl. átérezzük a karakterek fájdalmait, vagy az álláspontjukat megértjük. Ami ugye nem nehéz, tekintve, hogy mindenki pozícióját a történetben szépen elmondja a játék. 

Ahhoz pedig, hogy remek dráma legyen kellenek megfelelő (szinkron)színészek, nos itt sincs probléma az MGS2-ben. David Hayter-t még mindig élvezet hallgatni Solid Snake-ként azzal a jó rekedtes hangjával, Christopher Randolph hát, még mindig a programozó Otacon szerepében van, Paul Eiding mint Roy Ca.... bocsánat, AI Colonel még mindig imádok hallgatni! Nem tudom, annyira jól illik hozzá az az igazi parancsokat osztogató ezredes forma, hogy az már valahol bizarr. Egészen addig ugye, amíg ki nem derül hogy egy mesterséges intelligencia a pasas (mármint nem az egész franchise-ban), onnantól kezdve már megint a mind fuck és a 4. fal ledöntése megy. Akire mondjuk nem gondoltam volna hogy tényleg jó lesz, az Quinton Flynn aka Raiden, de teljesen jól elvitte a hátán a főszerepet, nem volt idegesítő, sőt lényegében ebben a részben a játékos testesítette meg az ő álláspontját is. Mondjuk aki előbb kezdett el játszani a Metal Gear Rising-al mint a fősodorral, az ne lepődjön meg, hogy Raiden itt még nem az a tapasztalt harcos. De amúgy meg mindenki más is kitett magáért, kezdve Patric Zimmerman-től (Revolver Ocelot) Greg Eagles-n át (Stillman) Jennifer Hale-ig (Emma). 

Ami viszont egy kicsit csalódás az előző részhez képest az a zene: itt ugye bejött a képbe Harry-Gregson Williams, viszont ezzel együtt valamiért nem is lettek olyan emlékezetes zenék. Játék alatt teljesen jól működik, jól adja az adrenalint, meg a hangulatot, de így visszagondolva egyetlen egy rész sem volt olyan megkapó, mint az elsőben. Talán csak a menü zene az ami tényleg megmaradt, de egyik zene számtól se reméljünk egy "Best is yet to come-t". 

Illetve még mielőtt rátérnék a kedvenc részekre a játékból, rátérnék a boss-kra, mert ezen a téren azért hozza az előző rész minőségét.

• Először is Olga-val találkozhatunk a tanker hajón egy teljesen kezdő szintű boss képében, itt tényleg annyi feladatunk, hogy M9-el lőjjük Olga-t, nehezítő tényező talán a néha a szemünkbe világító reflektorfények.
• Aztán a Big Shell alján összefutunk majd Fortune-el, őt ugye nem lehet megsebezni, szóval csak annyit kell tenni, hogy szépen megvárjuk a liftet illetve addig Fortune szét nem rombolja a területet, igazából csak történeti szempontból van jelentősége a boss-nak.
• Ennél már combosabb Fatman, ő egy nagyobb sebességű ellenfél, ráadásul bombákat is rak le a pályára időközönként, így időt futunk az idővel, szerencsére fel lehet borítani a görkoris Big Chungus-t, és szépen fejbe lehet lőni.
• Úgy a játék közepénél felbukkan Solidus Snake, így felfedve a kilétét, na azért az a boss kegyetlen jó! Harrier vadászrepülőgéppel próbál eltüntetni a föld színéről Solidus, miközben Raiden a fent említett Stinger-el próbáljuk leszedni, vlaamint Solid Snake-k segítenek az utánpótlásba. Ja és hogy még fokozzuk a helyzetet, az egész összekötő híd amin vagyunk szépen apránként szakad le!
• Később amikor Emmáért akarunk menni Vamp-el lesz egy közepesen szolid (érted) harc, főképp a pálya felett vagy épp a vízben fog közlekedni Vamp, valamint dobókésekkel fog minket blokkolni, ami miatt azért is óvatos kell lenni, mert amilyen kis veszélynek tűnik, annyira sok HP-t le tud venni, valamint ugye nem tudunk közben mozogni.
• Na és most jöjjön a játék legnehezebb boss harca: Solidus fogja és ránk uszít egy sereg Metal Gear Ray-t az Arsenal Gear belsejében. Őszintén szólva ha nem 20x próbáltam meg ezt akkor egyszer sem. Itt a taktika az, hogy Stinger-el szépen addig lövöd őket, amíg el nem sétálnak a háttérbe, valamint egy percre sem állsz meg, mert különben lézerrel, rakétákkal, Ray lábakkal atomjaidra pusztítanak. 
• Végül egy könnyedebb végső harc Solidus Snake ellen, itt semmi mást kell tenni, mint kardpárbajban harcolni vele, ennyi. 

És akkor térjünk rá azokra a pontokra, amik a végigjátszás után eléggé erőteljesen megmaradtak pozitív élményként. Kezdjük Solidus felbukkanásával, az tényleg egy ütős belépő, főképp azért is, mert ott a játékos érezheti, hogy eljutok már valahova a játékban, és volt jelentősége valamint súlya a tetteinek. Utána meg persze az epic boss harc, ami habár másoknál már túlságosan is elborult lehet, én még is élveztem az elejétől a végéig. Meglepő módon ezekután nem még egy boss harcot fogok említeni, hanem egy sokkalta..... jelentéktelenebbet. Ez pedig Emma és Raiden közös jelenetei. Na mármost annyit tudni kell, hogy Emma történetétől nem vártam semmit sem, tudtam hogy mi lesz a vége, mi lesz a következménye, ennyi. Ehhez képest ezt a víz fóbiás sztorit úgy mutatták be, olyan eszközökkel, pl. amikor neked kell kihoznod Emmát a vízzel elárasztott helyszínről. Ugye hogy lehet minimalista eszközökkel is karaktereket felépíteni, illetve a szimpátiát kialakítani feléjük? Valamint itt mutatkozik meg Raiden-n, hogy amúgy nem egy gyilkológépről beszélünk, tud ő kedves lenni másokhoz, illetve magabiztos is (vagy éppen összezavart). Emma meg annak ellenére hogy egy kis cuki lánynak tűnik első körben, azért megtud állni a maga lábán. Meg azért na, tényleg cuki. Viszont a fekete leves nem sokkal azután jön Emma halálával, illetve Otacon összeomlásával. Nehéz lenne ehhez mit szólnom, kevés játékbeli karakter halála rázott meg így....

És persze az Arsenal Gear-n lévő nagy leleplezés Ocelot-tól, hogy mindezt a nagy balhét a Patrióták szervezték meg, és ők alakították ki a körülményeket úgy, hogy pont a Shadow Moses eseményekhez hasonlítsanak, csak azért, hogy Raiden méltó ellenfelévé váljon Solidus Snake-nek, és majd amikor legyőzi őt, ezzel a cselekedetével bebiztosítsa a Patrióták helyzetét, illetve a hatalmukat a világ fölött. Őszintén szólva először úgy tűnt (mármint nem a játék játszása közben, hanem amikor először mélyedtem jobban bele az MGS univerzumába) hogy oké, itt most egy hatalmas trollkodást láthattunk 17 óra alatt Kojima-éktól, de utána belegondolva, illetve ahogy bemutatják/kifejtik, egészen egy zseniális csavar ez. Majd miután Raiden-nek elmondják a Patrióták Colonel illetve Rose arcával az ő céljaikat, hogy mit is akarnak igazán az internet cenzúrával, és a teljes kontrollal. Gyakorlatilag szükséges rosszként tekintenek a saját eszközeikre, annak érdekében, hogy az emberiség ne írtsa ki saját magát. A vicc, hogy anno megvádolták Kojima-t a Sons of Liberty után azzal, hogy technofób, és hogy az ő gondolatai, félelmei az internettel kapcsolatban nem fognak megvalósulni. Őszintén szólva néha túl optimisták az emberek....

 Ami még rátesz az egészre egy lapáttal, az a befejezés. Már az első rész is olyan keserédesen ért véget, ez meg gyakorlatilag eltemeti az embert. Az a groteszk az egészben, hogy úgy tűnik mintha megkaptuk volna a happy end-t, Raiden megkapja Rose-t, Solid Snake-k szépen eltűnnek, kisüt a nap, holott a játékos tudja, hogy a háború pokla még csak ezután jön (és amit a Guns of the Patriots szépen be is mutat).

Őszintén szólva, nem ér fel az első részhet a második, kicsit úgy érzem, hogy ismét felakarták használni az első rész szerkezetét, csak éppenséggel új elemekkel teletömve, ami még épp összetartja ezt a bazi nagy egészet, de néhol már meg-meg repedezik. DE! Ez nem azt jelenti, hogy megbántam volna a végigjátszását, és elpocsékoltnak érezném a rá szánt időt, közel sem. Mert azok az elemek amik viszont működnek, azok baromi jól működnek. Másrészt azokért a pillanatokért amiket a játék adott már megérte, és lényegében ezt kell adnia egy játéknak, élményt, nem de?

Források:

 https://www.youtube.com/watch?v=2qsHbwpvHcA&t=9092s

https://www.youtube.com/watch?v=pZrGfCI1hbc&t=9373s

https://www.youtube.com/watch?v=z9GwJt3pHl4 

https://www.wallpaperflare.com/metal-gear-solid-2-sons-of-liberty-wallpaper-mjhlh