Üdv mindenkinek! Aki gyakrabban vagy rendszeres figyelője a blog tevékenységének az láthatta, hogy mostanában nem vagyok túlságosan aktív. Nem akarom a bejegyzésbe az elmúlt időszakban történt események elmesélését belefűzni, mert most komolyan ez elvileg a videó játékokról szólnának úgy alapvetően és hát amik történtek azok nem igazán ide kapcsolódnak. Viszont az elmúlt 1-2 hétben újra szabad voltam és arra jutottam hogy valami mást kéne bemutatni, valami olyan játékot amihez nosztalgikus szálak fűznek és fel lehetne eleveníteni. Ráadásul olyat akartam ami nem túl komplikált (legalábbis a tervek szerint ez lett volna a cél) és könnyen lehetne róla írni egy bemutatót. Ez lenne a Star Wars: Jedi Outcsat és.... mi? Új Star Wars film jelent meg a közel múltban? Erről miért nem értesültem?! Oké a félreértések elkerülése végett nem meglovagolni szeretném a hype-t, hanem ahogy mondtam ez csak egy kis nosztalgia lenne. Valaki? Valaki bízik bennem? Valaki?!

A LucasArts-t a régi motorosoknak szerintem nem kell bemutatni, hírnevüket főleg, hát nevükből adódóan Star Wars játékaik miatt kapták, számomra mégis az olyan kisebb figyelmet kapott játékaik miatt emlékezetesek, mint a Grim Fandango, Day of the Tentacle, Monkey Island sorozat (amiken Tim Schafer kézlenyomata is ott van), Star Wars játékok közül meg nem túl sokat játszottam, kb. 5-tel játszottam és abból is csak három az ami igazán jónak tudok mondani (az egyik a Republic Commando a másik meg talán a Knights of the Old Republic). Azonban van egy másik olyan alkotás ami már gyerekkoromban is lenyűgözött: ez volt a Jedi Academy. Akkoriban és talán most is számomra bámulatos az egyedi mozgás kultúra, nézet, a megközelítés,a játék felépítése, de ami miatt leginkább megmaradt ez a játék az nem más mint a harc rendszer. Mondhatnánk azt hogy oké fénykardok meg minden ezzel jól el lehet adni az egészet, igaz is lehetne, ha Star Wars rajongó lennék, de nem vagyok az (miiiiii???4!). Higgyétek el volt olyan játék ami ezt a koncepciót akarta vinni és csúnyán megbukott (Force Unleashed khm khm....). Ezt majd később kitárgyalom miért ilyen nagyszerű, de rátérek inkább a főtémára. Ugye a Jedi Academy-vel játszottam, az előzményével a Jedi Outcast-tel ezelőtt érdekes módon még egyszer nem játszottam, most viszont ezt bepótolva itt vagyok, hogy kitárgyaljam, milyen élmény is volt, a bemutatót megelőzve azonban egy szabályt le fektetnék:

Csak azt fogom nézni, hogy teljesít önálló játékként a Jedi Outcast, tehát nem fogom azt értékelni, milyen az SW világban, hogy helyezkedik be a kánonba meg ehhez hasonlók. Ezzel elkerülhetem azt, hogy elmondjam a helyszínek neveit, mert fogalmam sincs! Nabbo, Naboo, Endor vagy minek nevezik azt a homokos-kukacos bolygót? Nem, ez nem a Dűne.....

Kezdjük is: Jaj, de el is kéne mondani az előtörténetét! Bezony, a Jedi Outcast előtt is voltak Jedi Knight játékok (mert így hívják ezt a sorozatot), és mivel túl lusta vagyok ezért inkább Desann mondja el helyettem.

Tehát főhősünk Kyle Katarn, egy zsoldos aki tengeti mindennapjait Jan nevezetű társával, egészen addig, amíg egy küldetésen éppen egy szabotálást hajtanának végre a Birodalom ellen, mikor is megszakítja az egészet egy sith, ó elnézést, "sötét jedi"-kből álló csapat, Jan-t megölik (aki egy nő tehát lehettek Kyle-lal gyengéd érzelmi kapcsolatai azon kívül, hogy ő a társa), Kyle meg bosszút akar állni rajtuk, és szépen belekeveredik egy nagy, az egész galaxist veszélyeztető összeesküvésbe, közben meg találkozik Lando-val (egy fogoly cellában, hozzá illő) és magával Luke Skywalker-rel (csak szerintem furcsa az ő neve? Mármint "Égenjáró" vagy nem tudom hogy kéne lefordítani helyesen)!

Magát a játékot két részre oszthatjuk: mielőtt az akadémiába mennénk, leginkább az FPS részek dominálnak, míg a második félben már érezhetően az akció-kaland részre fókuszál a játékmenet. Ehhez hozzájárulnak a platform elemek, a szellőzőkben való járás, valamint vannak titkos helyek, ahol értelemszerűen számunkra igazán értékes tárgyak és felszereléseket találhatunk. FPS-ként a Jedi Outcast maximum egy erős közepes. És térjünk rá a fegyvereinkre: van itt ilyen sima lézert lövő puska, a rohamosztagosok fegyvere, meg egy olyan fegyver amit én csak "zárlatos hajszárítónak" nevezek, egy "gránátvető" aminek a darabkái izzanak, másik ilyen furcsa fegyver a "szolár gépfegyver" vagy nem tudom hogy lehetne ezt körbeírni, egy szerszámíj, ennek a tulajdonsága hogy zöld sugarakat lő, az elmaradhatatlan mesterlövész puska, de a kedvencem az mégis csak a rakétavető. Annak ellenére, hogy láthatjátok mennyi fegyvert használhatunk, sőt ezeknek a jobb egérgomb megnyomása után még másodlagos tüzelése is van (pl. a rohampuska ezek után sorozatban lő, a mesterlövésznél meg a távcsövünket tudjuk használni), még sincs benne annyi lélek mint a későbbiekben a fénykard párbajoknál. Pl. nincs benne az a feedback mint mondjuk egy Quake-nél ahol a karakterek nagy sebessége tette izgalmassá a játékmenetet, vagy mondjuk a Doom-ban, ott pl. sokat dobott a hangulaton hogy volt súlya a fegyverek lövéseinek, de akár a Return of Castle Wolfenstein-t is megemlíthetném, annak a játéknak a különlegessége az volt ezen a téren, ogy kifejezetten pontosnak érződött a lövésünk. Még menthetne ezen az ellenfelek mesterséges intelligenciája, de jaj. Konkrétan a rohamosztagosokat simán le lehetett volna cserélni zombikra, tökéletesen egy értelmi szinten vannak. De komolyan, miért ilyenek? Értem én, hogy klónok meg minden, de ez akkor is nevetséges. Másfelől az irányítás is mintha egy teljesen más játékból lenne. A WASD szokásos és a Space is, de árulja el nekem miért a Q és az E a fegyverválasztó gombjaink, ráadásul pont a mozgásirányt adó gombok mellé kell rakni? Még mielőtt valaki a fejemhez vágná, hogy ezt bármikor át lehet állítani, de én gyűlölöm az ilyet, amikor 10 percet azzal kell szenvednem, hogy normálisan tudjam irányítani a karakteremet. Na mindegy.

A végére azonban a legrosszabbat hagytam, a pályadesign-t. Grafikailag a játékosok felől eléggé megosztó a téma: vannak akik szerint már akkoriban is max. közepes volt, mások szerint meg szép, én meg valahogy a kettő között vagyok. Sokaknak az id tech 3 motor a támaszpontjuk, miszerint egyik oldalnál túl elavultnak számított már akkor is, míg másiknál még megfelelő (megjegyezném hogy az első Call of Duty is ezt a motort használta). Személy szerint nálam megfelelő a látvány, láthatóan még fut a motor, de az a 3 év (tehát amióta megjelent a Quake 3 a JedI Outcast megjelenéséhez viszonyítva) a játék iparban, hogy is mondjam sok. Most gondoljunk bele, hasonlítsuk össze 2015-t most 2018-al. Ugyanaz a generáció viszont vannak szemmel láthatóan olyan változások, amikre már mondhatjuk ezek után, hogy volt előrehaladás. Jó renden, a Jedi Outcast idejében persze volt egy generáció váltás, de még így is voltak már akkoriban is olyan vetélytársak, amik jobb grafikával rendelkeztek, pl. a Silent Hill 2, ami szabályosan fényévekkel túlhaladta a korát, de akár ott a Metal Gear Solid 2, egy évvel később meg a Prince of Persia: Sands of Time és a Max Payne 2, úgyhogy mondhatnánk azt is, hogy megette az idő vasfoga, pl. az arc és az átvezetőkben lévő mozgás animációk, hát mint ha valami robot bemutatón lennék, kedvencem Kyle arca amikor szomorúságot fejez ki. Egyes részeknél, pl. a fény és árnyék effekteknél viszont kifejezetten jó munkát csináltak, bár vannak részek amik túl sötétek így nem kicsit megnehezítve a továbbjutást és egyes rejtett pályák is ilyen helyen vannak. De, és ez egy hatalmas DE, hiába vannak részletesen ki dolgozva a terep tárgyak meg minden, egyszerűen zavaróan túl vannak komplikálva a pályák, egy kivételtől eltekintve mindegyik! A legsúlyosabb példa erre, amikor is Lando-val el menekülnénk abból a gettós városból, és feladatul azt kapom, hogy a helyesen állítsam be a csöveket a tankolásra, és nyissam ki a kapukat a reaktor szerű helyen (helyeken). Minden szépen ment, amikor is: megcsináltam a reaktornál a feladatot, de nem tudtam tovább jutni, eközben Lando mindig mondja, ha itt teljesítem a dolgot, hogy "Csináld meg". Ne tudjátok meg hányszor csináltam meg ezt a részét de semmi! Én meg ezt hibának könyveltem el és már végigjátszásokat kellett megnéznem és nem értettem hogy ők miért tudták teljesíteni én meg miért nem, miközben ugyanazt csináltam. Így telt el két nap: újra megpróbálkoztam, nem sikerült, és az egyik Let's Play-nél láttam, hogy mintha máshol kéne bejutni. Kiderült, hogy még egy van ebből.... a másik oldalon. Ugyanúgy be a szellőzőbe, megnyomni a gombokat és végre sikerült. De basszus, teljesen ugyanúgy néznek ki, hát nem csoda hogy nem vettem észre eddig a különbséget! Másik kedvenc részem, amikor a túloldalon van a kapcsoló amit nyilván nem érek el, és mi a megoldás? Na mi? Az, hogy a mellette lévő dobozról kiderül hogy robbanékony és azt felrobbantva megsemmisül a kapcsoló, ergo elindul a híd. Ehhez inkább nem fűzök hozzá semmit.

Még mielőtt az egész bemutatóból egy rage review lenne, miután megérkeztünk az Akadémiára, szépen megtanuljuk újra az erőt használni, majd egy eléggé kreatív rejtvény keretében megkapjuk a fénykardunkat, innentől kezdődik a játék akció-kaland szegmense, és azt a rohadt mocskos életbe! Lényegében egy teljesen más játékot kapunk, ugyanis ettől a ponttól megemelkedik sith-k (Vagy "Sötét Jedi"-k) száma, úgyhogy itt a játékban már egyre inkább a fénykardunkat kell használnunk, és használni is fogjuk mert sokkalta gördülékenyebb lesz tőle a játék, egy másik sebességbe fog kapcsolni. Csakhogy tisztába tegyük, hogy is működik a rendszer, mi TPS nézetben vagyunk (van lehetőségünk ugyanúgy belső nézetben továbbmenni, de akkor csorbul a párbajok élvezhetősége), valamint egy kis célkeresztünk van, de. Ez a célkereszt nem statikus, hanem az egér mozgatásával egy irányban megy és így adhatjuk meg a fénykard meg úgy en bloc (ámblokk ha valaki így ismeri) a karakter mozgását, ezt megcsavarhatjuk a WASD gombokkal is, amivel még tovább tudjuk gazdagítani mozgás kultúránkat. Alapvetően 3 harci típus van: a fapados, ez közepesen gyors és erős, a kedvencem a gyors, és a legutolsó az erős, amivel igazából egyszerre egy nagy ütést tudunk végrehajtani, először csak a fapados van nálunk, de később mindegyiket megkapjuk. Ha ez még nem lenne elég, ott a képességeink: az eltolás, a húzás, a gyors futás, az agy kontroll, a villám szórás, a fojtogatás stb. stb. A fénykard használatánál végre normálisak az animációk, sőt egy-kettő iszonyat szép, még speciális mozdulatok is vannak, mint a falon futás (hmm Sands of Time).

Noha a rohamosztagosok még mindig hülyék, a sith-k ellen igazi kihívás harcolni, sőt élvezetes. Kivéve ezeknél a feketéknél, akik teljesen Noob-ra hasonlítanak a Mortal Kombat-ból, és a noob jelző is illik rájuk, mert sokszor az összes támadásomat hárítják. Kapják be. Ha már ellenségek, itt vannak a lépegetők (vagyis a kétlábúak) amik csak az én gyerekkoromban hagytak mély nyomot? Mármint én ezektől rettegtem, első igazán félelmetes találkozásom a Jedi Academy-ben volt, de komolyan: ez egy rohadt nagy, két lábon járó szörnyeteg, és ha a közelébe mész, eltapos. Valamint a hangja ahogy lép: egy életre megmaradt bennem! Csakhogy reflektáljak egy Éjjeli Vakond videóra: "az ember azt gondolná, hogy érdemes ezeket visszanézni terápiás jelleggel hogy felülkerekedhessen a gyerekkori traumán, de én személy szerint ezzel most csak újabb rémálmokkal lettem gazdagabb". A játék vége felé azonban mi is irányíthatunk egyet és így megvalósult egy gyerekkori álmom hogy ezzel a monstrummal közlekedhessek (az más kérdés hogy egy kín ezt vezetni de legalább a rózsaszín felhő eltakarja).

Maga a sztori hát, sablonos. Aki megakarja magát kímélni a spoiler veszélytől az tekerjen le tovább:

Beszéljünk kicsit Kyle-ról: ő ugye az egész Jedi Knight szériának a központi karaktere, sokak szívébe belopta magát és nem véletlenül. Mert hogy is mondjam, ő az egész Star Wars univerzum legtökösebb karaktere. Jan halálát kivéve magasból leszar mindent, és könnyedséggel pusztít el egymaga (!) egy egész hadsereget! Kedvencem az amikor Fyyar admirális elkezd dumálni az ő zseniális tervéről, valamint hogy mennyire elpusztíthatatlan az ő hajója, erre Kyle beledobja a fénykardját a mellette lévő pajzs generátorba! De még az is szimpatikus nekem, hogy nem kötelezi el magát: csak úgy határozza meg magát, hogy ő egy lökött fickó aki fénykarddal hadonászik. Imádom.

Ugyan van multiplayer mód is, de egyrészt: alig találok olyan szervert, ahol lenne játékos, másrészt szerintem hangsúlyosabb tényező ez inkább a következő részben. Még valami: miért nem beszélek a zenéről? Nos, mert olyan semmilyen. Benne vannak a szokásos SW dallamok, de könyörgöm ez kit érdekel? Tehát igen, a Jedi Outcast nem fogja megváltani a világot, viszont baromira jól szórakoztat. Egy évvel később jött ki a Jedi Academy, ami az előd hibáit kiküszöbölte és számomra több helyen is jobb lett. Csak ennyit akartam mondani....

Apropó, észrevettétek, hogy holnap lesz az E3? Hoppá....