Helló emberek! Ezúttal is egy régi bejegyzésem kerül terítékre. Ez már fejlődött valamennyire, a lényeget összefoglaltam, és végre nem az a görcsösen unott írás jellemzi. Cserébe még egyáltalán nem volt választékos a szókincsem, valamint egyáltalán nem így fejeztem volna be. Úgyhogy nem is így fogom!

Eredeti megjelenés: 2016. szeptember. 03. 13:38

Mostanra már szerintem aki egy ideje olvassa a blogrészletemet a kezdetek óta, azt tudhatja, hogy a vakember is láthatja, mégpedig azt, hogy utálom a Valve minden művét, amit valaha készített. Pedig nem így van, mert vannak kifejezetten jó dolgaik, mint pl. a Half-life: Opposing force, az Episode Two, a Steam és most idén bemutatta a HTC Vive, mire is képes, de azt rögtön le kell szögeznem, hogy tényleg nem egy jó játékfejlesztő cég. Nem is értem, miért ezzel foglalkoznak a kezdetektől fogva, hisz a Steam már régóta meglehetett volna csinálni 2002 előtt és persze ott volt a WON, de még így is máig felvont szemöldökkel nézek minden technikai változtatásaikra és miközben ezt a cikket írom rádöbbenek, hogy mennyire elfogultak egy Valve cím hallatán. Sokan azt mondják azoknak az embereknek akiknek nem tetszik a Half-life, vagy a Counter-Strike széria, azoknak azt mondják, hogy akkoriban másmilyen elvárásokkal játszottak az adott játékkal. Őszintén szólva ez egy hatalmas nagy baromság, mivel a kitűnően jó játékot az teszi jóvá egyrészt, hogy időtálló, akár 1998-ban játszunk vele, akár 2016-ban. Csakhogy egy példát felemlítsek ott van a Starcraft, vagy a kiegészítője a Brood War, ami mind a mai napig szórakoztató, leköti az ember figyelmét és érdekli a történet, de akár a Metal Gear Solid 1. részétől a 3.-ig le lehet ezt mondani. Viszont a Half-Life 2 egyáltalán nem egy jó játék, de nem is annyira rossz, mint az elődje. És igen elértünk újra úgymond a ""fikázó"" blogszakaszra, kérdezheti is az ember, hogy akkor miért csinálok ebből az egészből egy blogsorozatot, ha úgyis mindent élvezhetetlennek mondok. Nos mert az elején elmondottakon kívül a vége felé lesz egy pár pozitív rész, de ez maradjon titok.

A történet úgy kezdődik, hogy egy eléggé rémálom szerű látomásban láthatjuk G-man-t, aki szokásához híven a saját baromságát mondja, majd felkelünk egy vonaton és megérkezünk City-17-be, ahol a Black Mesa egykori volt fejese, Dr. Breen hatalmában van a város. Célja az, hogy az intézményben felfedezett technológiával és a földöntúli erők segítségével megteremtse az isteni erőkkel rendelkező embert. Mivel ez nagy munkálatokat igényel, ezért szabályozni kezdte az egész várost és egy csomó embert elvitt kísérletekre, a többit pedig szigorú felügyelet mellett tartja. Persze, mint minden ilyen sztoriban megalakul az ellenállás és a Black Mesa egykori tagjaival együtt. Ott létünk elején a rend őrei elkapnak minket és vallató szobába visznek, de szerencsénkre ott van Barney a Blue Shift-ből, aki az ellenállás egyik tagja és kimenekít onnan. Kimenekítésünk után találkozunk Alyx-el és apjával Eli-al, valamint Kleiner doktorral. Nem sokkal találkozásunk után egy portálon akarunk átmenni az ellenállás bázisára, de meghibásodik a gép és a térben ide-oda ugrálunk, utána meg a város szélén térünk magunkhoz. Ezek a események után kb. a játék első negyede arról szól, hogy Alyx-ékhez próbálunk menni, de ne szaladjunk ennyire előre lóhalálában jöjjenek a pozitívumok. A játék még mai szemmel is nagyon jól néz ki. Azt nem kell vitatni, hogy az új motor, a Source nagyobb technikai ugrás volt, mint elődje, a GoldSource, viszont nem mondom azt, hogy ez volt az első igazi hetedik generációs konzolra érdemes grafikus motor, hisz azért volt ott egy ID tech 5 a Doom 3 képében és a Call of Duty 2 is büszkélkedhetett az IW motorjával, de ha ezt a hármat versenyeztetnem kéne, akkor a Source toronymagasan az első helyezett lenne. 

Az motor legnagyobb erőssége maga a fizika, ami tökéletes hangsúlyban van. Ha valami nem a funkciójának megfelelően működik, akkor a többi játékelem elfedi a hibát , de nem mindig (pl. amikor vízbe dobjuk a kisebb tárgyakat, majd onnan nem lehet felvenni utána).

A grafika másik dicsérendő oldala az arcanimációk. Emberek, kalaplengetés a grafikusoknak, mert még a mai napig is megállja a helyét. Következő érvem pedig a fegyverek használata. Még az elején aggódni kezdtem, hogy mennyire kevés fegyver van a játékban, hisz a kezdetektől fogva előre tudjuk a half-life fegyvermennyiségéből tudjuk, hogy milyen lesz a játék, de itt most más a helyzet. Akármennyire is kevés a fegyverek száma, a hasznuk és teljesítményük kompenzál. A pisztoly keveset sebez, de nem kicsit hasznos, a gépkarabély erős, de nagy a szórása, illetve a többi fegyverhez képest nem annyira hasznos, de itt van még az izzó betonvasat kilövő nyílpuska, ami konkrétan egy nagy troll weapon, akár mesterlövészpuskaként is lehet használni, de kevés hozzá a lőszer, és ott van még persze a Combat Shotgun. Igazából ezek azok a fegyverek, amiket így fel tudok idézni. A mesterséges intelligencia ugyan bár nem okos, de próbál kitérni, sosem áll meg egy helyben (ezt a harchelyzetekre értem). Ellenségekből sincs új, csupán a régiek variációival találkozhatunk. 

De mivel ugye Valve játékról van szó, nyilván, ezért most jön a tömérdek hiba, amiknek a legtöbbje gyermekbetegség, azaz visszaköszönnek a sorozatban található hiányosságok. A történet meg merem kockáztatni, még az első résznél is laposabb, klisésebb. Annyira a régóta agyon használt történet vezetést használják az "író(k)", hogy egyáltalán mit látok itt? A karakterekre nem azt mondom, hogy nem léteznek, de erősen érződik, hogy egy dimenziósak. Barney, ő a szokásos háttérben megbújó karakter, de ennyi, Eli csak mosolyog, meg odavakkant egy két dolgot, Elyx meg magabiztos, de a leges legdurvább az Dr. Breen volt. Már elmeséltem, hogy mit akar ezzel az egésszel, de maga a gonoszkodására semmi oka nincsen. Olyan, mint az a játszótéren lévő, többieknél kicsit nagyobb gyerek, aki felrugdossa a homokváradat és csesztet téged, de indoka semmi. És hát Gordon, róla mit mondjak? Ugyanúgy nem beszél, nincsen személyisége és mondhatnánk, hogy azért, hogy mi éljük át azt, ami vele történik, de más játékok azért jobban ki tudták aknázni ezt a játékmechanikát. Viszont, hogy pozitívumként felhozzak valami az az, hogy végre nem szenved műfaji identitászavarban és csak is az akcióra fókuszál, durván csőjáték, de legalább leköt és nem úgy, mint az első résznél, ahol az első 5 óra egy kínszenvedés. Szóval pozitívum az akció, a látvány, a fegyverhasználat,m hozta az FPS-követelményt, viszont. Újra kiemelnék egy másik kihagyott ziccert, ami nem más, mint a vége. Elyx-el bejutunk a Citadel-be, ahol ugye a reaktort kell elpusztítani. Sikeresen meg is tesszük ezt, újra meg áll az idő és G-man előbukkan, hogy gratuláljon nekünk a küldetés sikeres végrehajtásáért és megsimogatatja a buksinkat( na jó, ez nem történt meg) és ott hagyj minket a francba! Ennyi, nem történik semmi, csak ott hagyj, semmi fordulat! Hiába jobb, mint az első, hiába van az hogy valamivel élvezetesebb, ez attól még csak egy semmilyen játék, Van kezdőpontja, és halad valamerre, tény, de elk+rták a végét úgy tisztességesen. Az eddig utolsó HF felvonás, az Episode 1 és 2 meg, jaj....