Előző bejegyzésemben ugye szó esett a klasszikus XBOX-ról. Azonban most egy kicsit részletesebben szeretném bemutatni az egyik exkluzív játékát, ezzel kicsit jobban megismertetve, milyen is volt ez a konzol. Előtte egy kis történelem óra.

   1991-ben megalapítják a Bungie-t két egyetemista (igen ez még azok az idők). Leginkább elsősorban Apple gépekre (MAC OS) fejlesztenek, majd 1999-ben elkezdték csinálni a Halo-t, ekkor még Windows-ra és MAC OS-re. 2000-ben azonban felvásárolta a csapatot a Microsoft és az akkor készületben lévő XBOX (Classic) konzoljukon folyt tovább a fejlesztés, átment egy nagyobb ráncfelvarráson (TPS-ből FPS lett), ééés 2001 novemberében a konzollal karöltve megjelent . De a PC tábornak sem kellett búslakodnia, két évvel később kijött a személyi számítógépekre is, egy évvel a második rész kijövetele előtt. Ezek után meg jöttek a további folytatások, 2007-ben a Microsoft és a Bungie útja különvált, 2010-ben a Halo: Reach-t is megcsinálták (azt viszont nem értem, tehát először kiválnak Bill-éktől aztán azért na, csináljunk még egy-két játékot nekik), Mostanában meg a sorozattá bővült Destiny-n dolgoznak, viszont most már az Activision-nél. Röviden ennyi, most jöhet a Halo: Combat Evolved! 

Elnézést nem Combat Evolved, hanem Halo: Kampf um die zukunft, mert csak német kiadásban találtam meg, tehát a játék eseményeiről meg a szövegek minőségéről nem túl sokat tudok mondani (főleg úgy, hogy semmit sem értek a német nyelvből!). A másik probléma, hogy mivel se SmartTV-m, se más felvevő programom sincs TV-hez, ezért nem tudok mutatni videót vagy bármi más saját képet a játékból azon kívül, hogy lefényképezem az én példányomat jelezve, hogy tényleg megvan, és az internetről szereztem.  

Viszont amit így találtam a történetről azt most próbálom összegyűjteni ide: tehát 2500 környékén járunk, az emberiség kijutott az űrbe high-tech találmányai lettek stb. stb., azonban feltűnik a Covenant nevezetű faj (vagy fajok közötti szövetség) az emberek elleni nem tetszését azzal nyilvánítja meg, hogy a Reach bolygót, ami az emberek egy fontos központját megsemmisítik, ezzel háborúba torkollik a konfliktus. A Covenant-oknak sok lényük van, az embereknek meg viszont Spartan-jaik vannak (speciális katonák, olyanok mint az SW: Republic Commando-ban a speckó klónok), ami nem egy figyelmen kívül hagyandó pont. Ilyen Spartan a sorozat ikonikus Maser Chief-je, akit irányítani fogunk a játékban.  Hibernálásunk után jön a tutorial, mégpedig a korhoz képest egész rövid, ám az űrhajón amin vagyunk harcba keveredik, mi nekünk meg a legközelebbi biztonságos helyre, a Halo "gyűrűre" kell menekülniük (mert hát ez minden, csak nem bolygó!), és itt játszódik az egész játék.  

Az elsőpont amit meg kell említenem az a látvány. 2001-hez képest nagyon szép, a Max Payne 1-nek a szintjén van és ezt úgy, hogy akkoriban csak az XBOX-on volt. És maga a gép is teszi a dolgát, keveset játszik töltögetőset (tudjátok, amikor átmentek egy folyosón vagy résen és betölti a pálya másik részét) és látványos. Mondjuk az egész játékon érződik, hogy nem keveset vettek át a Csillagközi invázióból nem csak a történet alapkoncepcióján kívül, elég csak megnézi az alap ember katonákat, tisztára olyanok az öltözékük, mint a Csillagközi invázióból a Trooper-eknek. De akár az emberek fegyverzetét is megemlítenem. Ami meglepett, hogy a skybox különösképp szép, mármint könyörgöm 2001-ről beszélünk, ahol az emberek örülhettek, ha a 480p-s vagy annál is rosszabb felbontású TV-iken egy két felhő maszat látható volt a játékokban. Emellett fejlett fizika is van a játékban amivel ha autót vezetsz és elütsz valakit, nagy poén tud lenni. Az irányítás is egyszerű: a bal stick a mozgásra, a jobb stick meg a kamera forgatására van, érthető. A jobb ravasz (trigger) a lövésre, a baloldali meg a gránátok eldobására van, "A" gomb az ugrásra van, B az ütésre, Y meg a fegyverünk választására, ugyanis csak kettőt hordhatunk magunknál és ezt lehet cserélni. Az alsó fehér Ami különös volt, hogy a D-PAD-al nem más egyéb funkciókat csinálhatunk, pl. teljes képernyős térkép előhívása stb., hanem ugyanúgy karakterünk mozgatására van. Ez mondjuk a régi Fat kontrollernél lehet hogy jó alternatíva volt, de igazából a vezetésen kívül másra nem igazán van szükség. És a vezetés: az nem működik, ugyanis más játékokkal ellentétben itt nem úgy van, hogy bal stick-el vezeted a járművet és jobb stick-el a vezetéstől függetlenül tudod mozgatni a kamerát, hanem a bal stick-el csak az előre haladás és a tolatáson kívül nem mehetsz jobbra és balra, hanem csak arra tudsz menni, amerre a kamera néz. Ez játékfejlesztés szempontjából előnyös lehet, de játszás közben nem optimális. Annyira idegen ez a módszer, hogy nem is tudtam megszokni. Dettó igaz ez a repülőknél.  

A játékmenet izgalmasság szempontjából kellemeset csalódtam. Kicsit több akar lenni mint egy cső lövölde, ez főképp a küldetések fajtáiban tűnik fel, mert nem csak A pontból B pontra menősek vannak, hanem csapattársakat kell kiszabadítani, szabotálni az egyik Covenant űrhajót, sőt az egyiknél előjön egy kis normandiai partraszállás hangulat (német nyelv, normandiai partraszállás? Csillagközi invázió feeling, tehát egy kevéske militarista hangulat? Csak nem kedvezni akar a Microsoft a németeknek?). Ha meg konfrontációba (kell) kerül(n)ünk, akkor sem kell mindig rögtön a puska ropogást hallani, hanem a szellőzőket, vagy nem felügyelt folyosókat kihasználva hátul meglephetjük az ellenséget, ezzel hadi fölénybe kerülünk. Ha információim szerint igaz, akkor talán ez volt az egyik első olyan játék, ami használta a regenerálódó élet típust, tehát ha vészesen megsérülünk, akkor bújjunk el egy oszlop vagy bármi mögé, és visszatöltődik, viszont ez csak a páncélunkra igaz, ugyanis sima élet mutatónk is van, amit csak medikit-ekkel lehet orvosolni. Fegyverekből is próbáltak újítani, leginkább a Covenant oldalról. Van nekünk pisztolyunk, gépfegyver, mesterlövészpuska, és páncéltörő. Covenant részről meg ott van a plazmafegyver, amely tud kis lövéseket is, és ha tovább nyomjuk a jobb trigger-t, akkor nagyobb erőjű lövéseket is tud, ott van a "futurisztikus" UZI, amit akár darálhatsz is, de nem tudsz újra tölteni (úgy mint a plazmafegyvernél), a "kristály fegyver", ami nyomkövetős (!), és ha eleget lősz egy ellenfélbe, akkor felrobban. Váo! Ettől függetlenül nekem a kedvencem a gépfegyver és a pisztoly volt, pedig az a két legstandardabb fegyver a játékban, de akkor is azt használtam a legtöbbször, hiába vannak ott a történet szerint erősebb Covenant fegyverek.  A játék közepétől azonban egyre kevesebbszer lesznek ezekből a fegyverekből utánpótlás, és ha nincs a közelben elesett csapattárs (a játék kifejezetten jó mesterséges intelligenciája miatt kevésszer lesz ilyen), akkor sajnos a Covenant-ok fegyvereivel kell beérnünk. Pedig tényleg jók az emberek fegyverei, a pisztoly kis sebzésű de precíz , és ráadásul távcsöves módja is van, tehát amíg nem kapjuk meg a mesterlövészpuskát addig tökéletes helyettesítő lesz, ha meg megkapjuk a sniper-t, akkor meg is kaptuk a játék legjobb fegyverét. A gépfegyver meg csak egy sima gépfegyver, de harcban a legjobb barátnak minősül. Az autónkon meg fel van szerelve a gépfegyvernek csúfolt varrógép, amivel harc közepén elég keményen lehet pirítani.  

  Ami mindenképp a legnagyobb negatívum a játékban, az a pálya tervezés. Annyira hanyagul van megcsinálva, hogy simán kirúgtam volna a pálya tervezőt a projekt alól. Nem csak arról van szó, hogy az űrhajókon lévő pályák nem hogy labirintus szerűek, hanem tényleg labirintusok, de túl nagyok is! Legjobb példa erre az első pálya, amikor Master Chief lezuhan a Halo-ra és szerintem a pálya két véglete között minimum tíz percet kell sétálni úgy, hogy semmi sincs a fákon és űrhajó roncsokon kívül a pályán. Emiatt nem egyszer megszakad a játék lendülete, ezzel lényegében húzva az időt. Az meg már csak megemlítésként, hogy egy-egy ellenség modellje, hát.... nevetséges. Különösképp annak a gnóm szerű valaminek, hát mintha a Nestlé müzlis dobozból kaptam volna meg egy figurát. És az is néha illúzióromboló, hogy ilyen 2-3 métereket ugrok. Kikapcsolták a gravitációt? A zene meg, hát, vannak emlékezetes részei, pl. a főcímnél lévő, de volt hova fejlődni. 

Minden hibája ellenére megtudom érteni azokat, akik szeretik ezt a szériát, és én is egy-két órára le tudott kötni, és tényleg vannak jó ötletei, csak hát ez is a tipikus "szálkák az ember bőrében" játék. Bár én csak pár éve kezdtem el jobban ismerkedni a sorozattal, de mondhatom azt, hogy jó start volt mind a sorozatnak, mind az XBOX-nak.