Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty - Erről már egy régebbi posztban beszéltem már ITT, úgyhogy nem szeretnék erről többet beszélni. 7/10

Metal Gear Rising: Revengeance - MGS 2 után megjött a kedvem ennek a játéknak a végigjátszására, lévén ez volt valaha az első Metal Gear játék amivel valaha találkoztam, jó messziről kezdeni ugye? Nem is tudom mit tudnék erről mondani, "straight to" pálya felépítés, de egy nagyon jól eltalált combat rendszerrel, illetve kíméletlen boss harcokkal (bezony, emlékszem rád Sam), amik alatt meg istentelenül jó vokális zene megy, azaz nem mindig de amúgy ezek azok. Ha nem lenne ez elég akkor ráadásul a játék 360-n is piszok jól néz ki és jól is optimalizált. A sztori nem egy nagy szám, igazából morálisan meg van adva a kérdés, Raiden célja, egy jó kis ívet leír a történet, báár arra felfigyeltem mintha nagyon kapkodna a játék terület váltásoknál, valamint csak most vettem észre hogy ebben a játékban is van Codec, észre se vettem! Viszont a karakterek a support team-kön és Olga lányán kívül mindegyik egy elmebeteg állat, Raiden, Mistral, Sam, Sundown, Monsoon, Motherfucking Senator Armstrong, és mindegyiknek megvan a maga pillanata, ami miatt tudsz rájuk emlékezni, talán egyedüli kivétel Mistral, viszont nála is megkapod a fegyverét boss harc után szóval kárpótolva is lehetsz. Nem véletlenül lettek meme-k a karakterek pillanataiból. Egyedüli két probléma amt kitudnék emelni a játékból: talán a kelleténél jóval nehezebb, igaz japán játékról beszélünk, ott nálunk a hard fokozat az tutorialnak számít, valamint lehet hogy ezzel azt az igazi harcos létet akarták elérni. A másik meg a pokol bugyrából előhozott parry, Dark Souls-ba se szerettem már, itt ráadásul még annál is pontosabban kell lenyomni tized másodpercre az X gombot és a bal sticket. 8/10

Half-Life - Mai napig nem változtattam meg az álláspontomat erről, oké egy két helyen talán megengedőbb vagyok, ettől függetlenül ugyanúgy nem érdekel a játék, valamint monotonnak tartom, ezt is csak amiatt vettem elő megint, mert Steam-n ingyenes volt februárban és márciusban ugye. 4/10

Half-Life: Opposing Force -A kiegészítő viszont mintha egy fokkal jobban élveztem volna, mint korábban. 6 óra lecsupaszított akció az egész, ami se nem több se nem kevesebb, talán jobb is itt az FPS elemek és a platform-puzzle részek kombinálása, mint az eredeti alap játékban. 6/10

Bioshock Infinite - Na igen, elérkeztünk talán a kedvenc FPS játékomhoz, ami mai napig benne van a TOP 10 listámban. 7 évvel a megjelenése, és egy rakat végigjátszás után látni, hogy ha bár a csavar az még most is tud adni egy gyomrost, a történet nagyon erre van kihegyezve, és azt is tudnám mondani, hogy nagyon egyenlőtlenül van kialakítva a csúcspontok elhelyezése, amik főleg a végére vannak összpontosítva. Igaz, ezt az egyenlőtlenséget kilehet egyenlíteni azzal, hogy olvasod/hallgatod a voxophone-kat, amik amúgy arra a célra is hasznosak, hogy elhelyezkedjél a világban. Sőt, a játékmenet sok helyen alá rendelődik a történet mesélésnek, ami azt jelenti hogy vagy elveszi a játék a lehetőségeidet, és passzív néző vagy az eseményekben, vagy látja a játékos hogy amúgy lőni egyáltlaán nem szülséges a szituációban. Ami viszont még most is erős az a játék karakter központúsága, tetszik, hogy azzal, hogy más dimenziókba is átjárnak Booker-ék, egyes karakterekről úgymond lehull a lepel, és jobban megismerjük az igazi személyiségüket, pl. 1. számú karakter eredeti dimenzióban mondja hogy xy dolgot soha nem tenne meg, meg ő olyan meg ilyen, aztán látjuk hogy másik dimenzióban xy-t megteszi, pedig a másik dimenzió annyiban nem más, gondolok itt Fitzroy esetére, de hasonló leleplezés lesz Lady Comstock esetében is, csak fordítva, és ott láthatjuk a propaganda gépezet eltorzítását és az emberi hatalom birtoklási vágy sötét oldalát. Ez főképp a játék fő témája is, ugye amit többször felemlegetnek a karakterek "megállapítás": Állandók és Változók (Constans and Variables). Valamint a játékmenet: ugye mondtam, hogy sokszor alárendelődik a történet mesélésnek, ettől függetlenül betudott szívni a játék, mert szerettem felfedezni a pályát, nézelődni, mindenféle tárgyat felszedni. Ha bár harcokat tekintve nem túl sokat változott az első részhez képest, még is azok az apróbb-nagyobb változások folyékonyabbá és élvezetesebbé tették a gun play-t. Pl. már lehet célozni, amivel könnyebb is lett lőni, nincs külön véve a közel harci támadás, mostmár külön van futás opció, alapjáraton csak kocogunk ami nyugodtabb területeken teljesen megfelel.Illetve a Sky-Hook ami nagyon sokat segített mind harcban, mind közlekedésben. És akkor már ne felejtsem el a látványt és design-t, ami amennyire szürreális néha, pont emiatt imádom ezt a látképet, mert szem gyönyörködtető az, ahogy verő fényes nappali időszakban a felhők között lebegnek ezek a tipikus 90. század végi városrészek, na meg az emberek mindennapi életeibe belekukkantani. Most belegondolva pont annyira szürreális, mint az a fajta eltorzult amerikai eszme, ami Columbia-ban található.  9/10

Half-Life 2 - Sokban ez sem változott a legutóbbi alkalom óta, ezt is csak amiatt vettem elő megint, mert ingyenes volt. Mintha talán a 2. felét jobban élveztem volna, igaz kicsit jobban el is mászkáltam azon a tengerpartos részen, remélve hogy találok valami érdekességet, de nem igazán történt ez meg. De erről is beszéltem már kismillió helyen. 6/10

Silent Hill 2 - Erről is volt már szó nemegyszer, úgyhogy ennek se szentelnék több mondatot. Viszont beszereztem EREDETI példányban, úgyhogy itt volt az idő hivatalos keretek között is végig játszani, arról nem is beszélve, hogy meglepődve tapasztaltam, hogy még mindig emékszem a rejtvények megoldására. :D  9/10

Ultimate Doom - A játék amit soha a büdös életbe nem játszottam ki, viszont a Doom Eternal alkalmából úgy döntöttem, hogy az első két számozott részt végig viszem, úgyhogy így jutottam el ide. Ha egy szóban kéne összefoglalnom a játékot akkor: szimpla. Ami viszont egész korrekt módon öregedett, úgy is tudnám mondani, hogy pont addig tart a játékidő amíg szórakoztató. Teljesen rendben van a játékmenet, meg van benne az izgalom. A látványra mit mondhatnék, mint hogy a klasszikus 90-s évekbeli FPS-k hangulatát tökéletesen árasztja magából, nyilván, hisz innen terjedt el az (játék)ipari forradalom.(míg a Wolf3D lerakta az alapköveket). Valamint a zene olyan.. cuki. 7/10 

Hexic HD - Ingyenes játék Xbox 360-n, kb. annyit is ér, nem rossz logikai játék, de lehetett volna ennél több, pl. ennél színesebb és több zenével rendelkező játék, amúgy meg már volt róla szó. 5/10

Crackdown - Szintén volt már erről szó ITT, és kb. hasonlót tudnék mondani, mint a Hexic HD-nél. 5/10

Max Payne - Coming soooon. Azért adok az egészről egy életjelet. 8/10 

Bioshock Infinite: Burial at Sea - Érdekes tovább görgetése ennek a több dimenzió szálnak, amit még az alap játékban kezdtek el. Itt ugye visszatérünk Rapture-be, pontosabban a katasztrófa megtörténése előtti időszakba, ismét Booker és ismét Elizabeth-el, hogy miért vagyunk "megint itt" az maradjon a játék válasza. Az Episode 1-ben habár jó volt újra látni Rapture-t, mind élő, mind lepusztult formájában. Ennek ellenére inkább érződött az alap játék nehezített változatának, kevesebb lőszerrel, megszerezhető pénzzel, így kevesebb utánpótlással és fejlesztssel. Én naív meg gondoltam, hogy én elsőre végig tudom vinni a kiegészítőt 1999 mode nehézségen (Csak szóljak, ez a legnehezebb nehézségi fokozat, ahol 2 lövés, 1 halál és vissza mehetsz a főmenübe) , hát úgy az Old Man Winter résznél inkább elkezdtem elölről az egészet alacsonyabb nehézségen. Persze, a quest az érdekes amit felvet az első rész, csak a második jobban bemutatja és érdekesebbé teszi. Ha már Epsiode 2, teljesen vakon ültem neki a második résznek, és ismét magába rántott ez az egész világ, avagy ismerős még is új volt nekem. Kezdve hogy Booker helyett az Episode 2 inkább Elizabeth-re fókuszál, így a játékmenet is megváltozott, mégpedig a lopakodás irányába, úgy mint íjpuskával, láthatatlanság plazmiddal, és csomó más lehetőséggel (pl. a szellőzőkben való mászkálásnál eléggé Alien Isolation déja vu-m volt, igaz az Episode 2 korábban jelent meg). Emberek, Rapture ennyire nyomasztó még nem volt, főleg mert a játék nagyideje alatt csak egy Big Daddy-vel találkozunk, na de az az egy is épp elég lesz ahhoz, hogy osonva haladjunk a pályán. Valamint mivel rá leszünk kénszerítve a szép csendben haladásra, emiatt szerintem még hangsúlyosabb lett a tárgyak keresése, ami nálam ugye az eredeti játékba se volt probléma. Röviden ismét eltudták kapni a hangulatot, a játékmenetet, szerintem még a történetet is kerekké tudták tenni, és ezzel megvan a kapocs az első résszel, bááár nekem mintha kicsit kapkodós lett volna a vége, ennek ellenére megvan az a bizonyos hiány érzet. Episode 1: 7/10 | Episode 2: 9/10

 Doom II: Hell on Earth - Kérem szépen, ennek rögtön az első rész végigjátszása után fogtam neki, és hasonló élményt vártam, egy kellemes klasszikus lövöldére, ami pont addig tart ameddig szórakoztató. Az első fele meg is valósult úgy ahogy.... Igazából szinte ugyanaz, mint az első (mondjuk egy évvel az első rész után nem lehet újra megreformálni az egész koncepciót), kapott egy pár új fegyvert, mint pl. a dupla csövű shotgun, vagy a láncfűrész, amiknek a jelenléte azért valóban pozitívum. És ez jó is lenne, új pályákkal, titkos helyszínekkel stb. A gondom ott van, hogy iszonyat monoton a játék! Fellehet hozni az elsőnél is ezt a problémát, de itt jobban érződik, hogy a kelleténél tovább tart, és ha az ember végig is akarja vinni, akkor vár rá mind a 31 pálya, tudom nem hangzik soknak, de visszanézve még is annak érződik. Habár nyitottabbak a pályák, nagyobb a szabad tér, ennek ellenére is el tudtam akadni, talán többször, mint az első részbe. Egynek nem volt rossz, de nem hiszem, hogy többször elő fogom venni. 5/10

Források:

https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=1137979856

https://legolasgamer.com/bioshock-infinite-le-test-et-bien-plus/

https://www.gamestar.hu/hir/bioshock-infinite-burial-at-sea-elozetes-rapture-te-csodas-137229.html