Sziasztok. A PS2-s NOLF után egy másik akkori tragédiám fog jönni terítéken, most egy kicsit kakukktojás a Daemon Summoner, ugyanis már régebb óta ismerem (vagy inkább jobban mondva újra felfedeztem) a "játékot" FreddyD által a Rossz PC Játékok keretein belül. Itt azonban a NOLF-al ellentétben az alap verzió is egy ordenáré retek. 

Kezdjük először is az alapoknál. Pl. a főmenü egész pofás, ahhoz képest hogy a játék többi része milyen. Illetvet alán a zene az ami még elviselhető. Utána jön egy átugorhatatlan átvezető, ami elvileg magyarázná a sztorit, más kérdés hogy senkit sem érdekel. Utána jött az első pálya a zsák utcákkal meg minden. Annyira emlékszem belőle hogy már ez sem volt egy érdekfeszítő rész, a későbbiek meg pláne. Jöttek ezek a vámpír klónok (már ott is megy a beltenyészet) akiket nem volt nehéz likvidálni, csak rohadt sokat kellett beléjük lőni. Utána a földalatti labirintus a zombikkal, trágya-kupac 1#. Nem elég hogy mindig elakadtam benne, nem elég hogy minden sarkon vannak élőholtakból, nem elég hogy nincs elég lőszer a tesco-s nyilas valamihez, de még unalmas is, ezt jegyezzétek meg a játékkal kapcsolatban, UNALMAS. Annyiszor próbálkoztam itt hogy lelőjjem őket, pl. a fejbe lövéssel ha már zombik, de nem, ezek jönnek tovább, ráadásul ha lábon lövöd őket akkor meg fekvő rendőrként ott állják (vagy inkább fekszenek) az utadat. Ha meg meghalsz akkor idő húzás a köbön. Emlékeztek még arra hogy a Castlevania: Symphony of the night kapcsán AVGN mit mutatott nekünk? Ha meghalsz, szívod rendesen. Nem a nehézség miatt hanem amíg bejön a Game Over felirat, visszatölt a főmenübe, kiválasztod a mentésedet, betölti a mentésedet, és mire újra mehetnél, közben szépen lassan elmegy az életkedved. Na ez pontosan ugyanez van a Daemon Summoner-nél. Kb. tényleg úgy néz ki az ember a végére mint a Symphony of the night game over képén látható koponya!

Kínomban már átrohantam a zombikon csak hogy befejezzem ezt ami sikeresnek bizonyult mert tovább jutottam! Aztán annyira izgalmas volt a következő rész hogy nem is emlékszem arra mi volt ezekután, pedig volt, nem a labirintus volt a pálya vége. Aztuán jött a hírhedt 2. pálya, azzal a lopakodással, és mint sokán mások (akik voltak olyan kárhozottak, hogy egyáltlaán játszanak ezzel) én is tanúsíthatom, kivihetetlen, igaz FreddyD megmutatta hogy végig lehet vinni, de hogy itt a készítők a mesterséges intelligencia fogalmát nem ismerték az tudományosan cáfolhatatlan bizonyíték. Csak nézzétek majd meg az ő videóját és akkor tudni fogjátok. Valamilyen raktárban vagyunk ahol járőröznek a vámpírok. De hogy kiszámíthatatlan hogy most melyik fog észrevenni, vagy csak melyik atom hülye, az biztos. És innen nem is jutottam tovább. Illetve egy-két dolgot a látványról. Nos, maga az a tény, hogy szögletesek a karakterek, nem részletesek a textúrák, robotikusan mozognak az ellenfelek, az talán még megbocsátható, mert hisz PS2,ráadásul az utolsó pár éve, amikor már a portok minősége is nagyrészt pocsék volt, oké, de az hogy minden szürke, fakó, unalmas, élettelenek a helyszínek, na az már megbocsáthatatlan. Ez nem technikai korlát hibája, hanem grafikusi, ami meg a fejlesztők munkáját minősíti. 

Végső soron nem ugyanazért lett számomra a Daemon Summoner gyerekkorom másik nagy PS2-s borzalma a PS2-s NOLF mellett, mert idegesített, hanem hogy untatott és állandóan frusztrált hogy soha nem tudom végigvinni. Szerencsére anno ez, mint sok más, másolt lemezen volt meg (ez volt lényegében a PS2-nek a teljes magyarországi tünete akkoriban) így legalább nem fájt pénzbe. Az más kérdés hogy mit kaptam érte. Illetve kérdezhetitek hogy erre mind egy kis kutató munka után hogy tudok emlékezni rá, annak mondom hogy erre van egy tökéletes szó: GYERMEKKORI TRAUMA.